Visegrádi Fellegvár (ID: 341558)

A visegrádi vár egyik olyan jelentős emléke a magyarországi uralkodói várépítészetnek, ahol a 13. századtól a 15. század végéig minden fontosabb építéstörténeti korszak nyomot hagyott. A Fellegvár azon emlékek közé tartozik Visegrádon belül is, amelynek 14–15. századi faragványos anyaga viszonylag teljesnek mondható, így az eddig napvilágra került közel 300 faragott kőtöredék, illetve nagy mennyiségű leletanyag fontos adalék a középkori, késő középkori világi kultúra megismeréséhez. A tatárjárás után épült, reprezentatív részletformákat mutató vár már a korai korszaktól királyi székhely, majd a korona őrzésének helye volt. Az Anjou-kortól a késő Mátyás kor végéig folyamatosan bővült, illetve épült át, végül a török háborúk többszörös ostroma során pusztult el. A várrom az egykori magyar királyi rezidencia történelmi emlékeként igen fontos szerepet játszott a 19. század nemzeti ébredésében, mint a független nemzeti múlt fontos szimbóluma. Nem véletlen, hogy Visegrád lett volna az egyik legfontosabb állomása egy tervezett nemzeti panteonnak, a Széchenyi István által kigondolt „Üdvleldé”-nek. Az Alsóvár, illetve a Fellegvár kutatása, feltárása – a magyarországi régészet egyik első nagy vállalkozása – szorosan összekapcsolódott ezekkel a folyamatokkal.
Nagyszerű kilátás nyílik a Dunakanyarra és a környező hegyvidékre. Állandó kiállításai közé tartozik az 1335. évi visegrádi hármas királytalálkozó lakomajelenete, valamint megtekinthető a Szent Korona, az Országalma és a Jogar másolata is.