Püspökvár (ID: 340987)

Leírás, jellegzetességek:1498-ban Ernuszt Zsigmond püspök korszerűsítette a püspöki várat és a székesegyházat körülvevő fontos erődítményt: a székesegyháztól délre nagy, négyszögletes kaputornyot emelt, amelyet saját évszámos címerkövével díszíttetett. Valószínűleg ekkor építették a püspökvár délnyugati sarkán a ma is meglévő barbakánt és a csak felmérésből ismert délkeleti sarokra épített barbakánt, mely a budai hosszú nyaktagos bástyák legközelebbi rokona. Feltehetően ezekkel együtt épült ki a belvárost övező igen hosszú, de viszonylag vékony és alacsony, ritkásan elhelyezett félköríves tornyokkal és négyzetes kaputornyokkal erősített városfal is.



Pécs középkori históriájának legfontosabb eseményére 1009. augusztus 23-án került sor, amikor I. (Szent) István király (997/1000–1038) a Szentszék jóváhagyásával Pécsett püspökséget alapított. A létrehozott egyházi központ ugyanis gazdasági, társadalmi és kulturális szempontból egyaránt meghatározta a kialakuló város fejlődésének irányát.

A püspökvár, amely a 13. század végétől a latin castrum alakban bukkan fel a kútfőkben, több építési periódus során nyerte el végleges középkori formáját. A területen folytatott régészeti feltárások és a 17–18. századi ábrázolások megfelelő támpontokat nyújtanak az egykori vár rekonstrukciójához. A legkorábbi erődítés maradványai a cella septichora nyugati oldalán, a Visy Zsolt által vezetett ásatások során kerültek elő. Ez egy V alakú árok volt, amelynek betöltésébe alapozták bele a tatárjárás után épült várfalat. Az árokhoz tartozó fal vagy palánk nyomai még nem ismertek.
A pécsi ferences konvent egykori, ma már csak egy feljegyzésből ismert pecsétjének képén is a püspökvárat ábrázolták, amely arra utal, hogy az Anjou-kor elején a székesegyház mellett már az erősség is a város jelképévé vált. A szabályos négyszög alaprajzú vár nagyon egyszerű szerkezetű volt, ugyanis kőfalait kezdetben tornyok sem erősítették. E nélkülözhetetlen védelmi elemekkel majd csak a 15. század végén látták el.
Ernuszt Zsigmond püspök (1473–1505) nevéhez köthető az a nagyszabású erődítési munka, mely során véglegesen kialakult a pécsi vár középkori szerkezete. 1498-ban készült el a vár déli kaputornya, melyet a püspök évszámmal ellátott címere díszített. E címerkő jelentősége leginkább abban rejlik, hogy ez Pécs első ismert reneszánsz emléke.
A püspökvár liturgikus célú épületei közül kétségkívül a székesegyház volt a legjelentősebb, benne a püspöki trónussal. Buzás Gergely felvetette annak lehetőségét, hogy a mai katedrális időrendben csak harmadikként épült fel.
A püspök és szűkebb udvartartása lakosztályait, valamint a kiszolgáló személyzet helyiségeit foglalta magában a püspöki palota, amelyről már az említett 1064-es tűzvész kapcsán értesülünk. A feltárások alapján a székesegyház északi oldalán létesült a legkorábbi ismert, románkori épület, amelynek első, jelentősebb gótikus átépítését Neszmélyi Miklós püspök (1345–1360) nevéhez köthetjük. Utóda, Koppenbachi Vilmos püspök (1361–1374) idején az épület újabb átalakításon esett át. Erre utal a főpap egykor a bejárat fölött elhelyezett címerköve is. Végül a belső várfal építésével egyidejűleg Alsáni Bálint is átépítette az épületet. A püspöki lakóhelyet valamikor a 14–15. század folyamán, közelebbről ismeretlen időpontban a vár délnyugati részére helyezték át. A kezdetben egytraktusos, emeletes téglalap alakú épületet később L alakban egy nagyteremmel bővítették. A palota délkeleti sarkára Ernuszt Zsigmond egy új kaputornyot épített. Utóda, Szatmári György a reneszánsz stílusban átépített palotát új szárnyakkal, reneszánsz loggiával és nyitott díszlépcsővel is bővítette.
A mai püspökvár egyik impozáns, szintén középkori eredetű objektuma az ún. középkori egyetem épületének 2013-ban átadott rekonstrukciója
A látványos épület, amelynek közvetlen közelében állt az említett Aranyos Mária-kápolna, vélhetőleg püspöki palotaként funkcionált, ezt követően pedig talán a káptalan használatába kerülhetett.
Forrás: Buzás Gergely–Fedeles Tamás: A pécsi püspökvár a középorban (Castrum 20/1.)
A pécsi püspökvár alaprajza (4–17. század) Buzás Gergely rekonstrukciója